Hírlevél feliratkozás


Leiratkozom
A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező.
1/6

Antonius az aquincumi közterület-felügyelő

Senki se szereti, ha koszosak a terek, kátyúsak az utak, vagy ha az emberrel kitolnak a piacon. Az ókori Aquincumban sem volt ez másképp. Budapest római elődjében külön tisztviselők gondoskodtak e problémák orvoslásáról. Ők voltak az aedilisek. Az alábbi bejegyzésben velük ismerkedhetünk meg, illetve ismét előkerül az előkelő aquincumi városatya, M. Antonius Victorinus is.

Az aedilisek története Róma fél-mitikus korai időszakába nyúlik vissza, hisz a tisztség a plebejusok és patríciusok küzdelme során alakult ki. A rómavárosi aedilisek feladata eredetileg többek között a plebs templomainak (aedes) felügyelete volt, de miután beköszöntött a béke és az aedilisi „bevett” állami tisztséggé vált, „munkaköri leírásuk” idővel kiegészült a városi köznép általános jólétének (pl. gabonaellátás, utak jó állapota, játékok) biztosításával. A császárkorra jelentőségük megcsappant, de a birodalom római (ill. latin) városaiban továbbra is igen fontos szerepet töltöttek be.

A hivatalt szabad születésű és természetesen jómódú férfiak tölthették be. Rómában az aedilisi tisztségre pályázó leendő államférfiaknak pár alacsonyabb (polgári ill. katonai) poszton már teljesíteniük kellett, illetve legalább 36 évesnek kellett lenniük. Ezzel szemben a birodalom városaiban az aedilisi lehetett az első viselt hivatal, és az elvárt kor is alacsonyabb volt (a hispániai Lex Malacitana városi törvény szerint 25). Mind Rómában mind a római településeken az aediliseknek is járt a fontos hivatalt jelző bíborszegélyes, un. toga praetexta.

Áldozatbemutatás az aquincumi Római Fesztiválon 2020-ban. A szertartást vezető pap szintén bíborszegélyes tógát visel. Fotó: Szilágyi Nóra

Ilyet hordott rómavárosi aedilis-korában Vespasianus is. Suetonius elmondása (Suet. Vesp. 5) szerint a későbbi császár nem erőltette meg magát túlságosan feladatai ellátása során és az utcákat ellepte a kosz. Caligula császár ezt igen rossz néven vette, és büntetésképp megparancsolta katonáinak, hogy alaposan kenjék be a léha tisztviselő bíborszegélyes tógáját az utca sarával. (Érdekes módon pályafutása során nem utoljára bizonyult Vespasianus jó célpontnak. Helytartóként az afrikai Hadrumentum lázadozó népe hajigálta meg répákkal a későbbi uralkodót (Suet. Vesp. 4).

A birodalom városaiban működő aedilisek felügyelték az adott település gabonaellátását – panaszkodott is Petronius Satyricon c. klasszisában a Trimalchio, a rómaiak újgazdagokról alkotott képének több mint tökéletes megtestesítője által rendezett lakomán az egyik vendég a pékekkel összejátszó helyi aedilisekre (Petr. Sat. 44). E tisztviselők óvták az utak, csatornák és fürdők állapotát – többek között ezekkel a feladatokkal találkozunk Irni municipium (ma Spanyolország) i.sz. 1. század harmadik harmadában kiadott városi törvénykönyvében (Lex Irnitana 19). Továbbá, pl. Urso városában, az aedilisek kötelesek voltak játékokat is rendezni (Lex Ursonensis 71).

Macellum

Az aquincumi macellum fénykorában. Rekonstrukciós rajz: Iceteam Design Kft.

Kitüntetett feladatuk volt továbbá a vásárok, piacok rendezése, és a piacépületek (macellumok) valamint az ott használt súlyok és mértékegységek ellenőrzése.  Apuleius szatirikus Aranyszamarában is találkozunk egy piacot felügyelő aedilisszel. Bár talán nem a legjobb fajtából. Miután tudtára jut, hogy városba látogató barátjának a halárus túl drágán adott el halat, kíséretével felkeresi az árust, jól letorkolja, majd segédjével alaposan széttrancsíroztatja a szegény vízi állatot (Apul. Met. 1.24-5). Így a káposzta is elfogy, a kecske is éhen hal.

Aquincumban (és a valóságban) a konfliktusok kezelésére általában praktikusabb és emberségesebb módszerekhez folyamodtak. A polgárvárosi vásárcsarnok közepén állt egy kerek épület, az ún. tholos. Valószínűleg itt volt a piacot felügyelő aedilisek, illetőleg a beosztottjaiknak hivatala. Az építmény feltárása során kő- és ólomsúlyokat találtak a régészek, melyek a hivatalosan használandó súlyokat képviselték. A hiteles mérlegek segítségével elkerülhetővé váltak a vitás helyzetek.

Súlyok_macellum

Súlyok az aquincumi macellumból. Fotó: BTM Aquincumi Múzeum Fotótár

Az aedilisi feladatokra a birodalom városaiban minden évben két-két embert választottak. Mint korábban olvashattuk, a császárkorban a helyi szavazások jelentősége az idő haladtával csökkent. Pompeiiben azonban a város pusztulása előtti utolsó években is komoly verseny folyhatott az aedilisi pozíciókért. Az egyik jelölt, egy bizonyos M. Cerrinius Vatia, ellen például még negatív kampány is indult! A házak falaira ellenfelei olyan üzeneteket festettek, melyekben Vatiat a „tolvajok”, az „álomszuszékok” és a „késő esti piások” biztosítják támogatásukról.

MAntoniusVictorinus

Oltárkő a Victorinus mithraeumból. Fotó: BTM Aquincumi Múzeum Fotótár

Marcus Antonius Victorinus esetében hasonló karaktergyilkosságról nincs adat. Tény viszont, hogy ő is betöltötte Aquincumban ezt a hivatalt. A Victorinus-féle mithraeumban előkerült, hozzá kapcsolható feliratok alapján, az aquincumi városatya vélhetően i.sz. 223-ban viselhette az aedilisi hivatalt. Noha háza kevesebb mint 100 méterre áll az aquincumi macellumtól, M. Antonius Victorinus e vásárcsarnokban nem láthatta el a piacfelügyeletet, hisz az épület csak a harmadik század közepén épült fel.

Addigra már barátunk minden bizonnyal rég betöltötte a duumviratust is. Hogy ez mit takar, kiderül blogunk következő részében.

Quittner Zoltán

Irodalom:

González, J. – Crawford, M.H.: The Lex Irnitana: A New Copy of the Flavian Municipal Law. Journal of Roman Studies 76 (1986) pp. 147-243.

Hornblower, S. – Spawforth, A. – Eidinow, E. (szerk.): The Oxford Classical Dictionary. 4th edition. Oxford 2012.

Laurence, R. – Esmond Cleary, S. – Sears, G.: The City in the Roman West, c.250 BC–c. AD 250, Cambridge 2011.

Láng, O.: Stop.Shop (Műhelyek és boltok a római kori Aquincumban) Budapest, 2018. Kapható az Aquincumi Múzeumban!

Mouritsen, H.: Local elites in Italy and the western provinces. In: Bruun, C. – Edmondson, J. (szerk.) The Oxford Handbook of Roman Epigraphy, Oxford 2015, pp. 227-249.

Mráv, Zs. – Szabó, Á.: Új adatok Aquincum Severus-kori városi elitjéhez. M. Antonius Victorinus Aquincumban és Budaörsön. In: Kovács, P. – Fehér, B. (szerk.) STUDIA EPIGRAPHICA PANNONICA (SEP)Vol. IV. TITE Könyvek 2, Budapest 2012. pp. 120-139.

Roselaar, S.T.: Local administration. In: Du Plessis, P.J. – Ando, C. – Tuori, K. (szerk.) The Oxford Handbook of Roman Law and Society, Oxford 2016, pp. 124-136

Szabó, E.: A pannoniai városok igazgatása. Urbanizáció, önkormányzat és városi elit a Kr.u. 1-3. században a feliratok tükrében. Doktori értekezés. Debreceni Egyetem. Debrecen 2003.

Zsidi, P.: Az aquincumi polgárváros. Aquincumi Zsebkönyvek 1. Budapest 2013. Kapható az Aquincumi Múzeumban!

Az Aquincumi Múzeum blogjának korábbi bejegyzéseit ITT olvashatják.