Múzeumlátogatáskor - A régész munkája - Aquincum

A romterületen, mint minden múzeumban be kell tartanod néhány szabályt. A romterület nem játszótér! Ha a romokra felmászol, nemcsak a kétezer éves műemlékek épségét veszélyezteted, hanem saját egészségedet is. Inkább a kijelölt területen járj! Ha futkározni szeretnél, a színtér melletti füves téren megteheted.
A romkert térképe alapján bejárhatod akár a polgárváros nagy közfürdőjének különböző helyiségeit is, ugyanúgy, ahogy hajdanában a rómaiak is tették: a bejáratnál (1) megvették a belépőjegyet, az öltöző (2) után a hideg (3), a langyos, (4), majd a forró vizű (5) medencékben megmártózva beszélgettek barátaikkal, aztán akár az akkori szaunát (6) is meglátogathatták. Szükség esetén bementek az illemhelyre. Itt megfigyelheted, hogyan fűtötték a különböző termeket!

A mosdókat úgy használd és hagyd magad után, hogy mások is szívesen használják. A szemetet lehetőleg a szemetesládába és ne a romok közé dobd! A növények mindenki örömére virágzanak, nem érdemes leszedni. Ha el nem kerített ágyások mellett mész, nézz a lábad elé, hogy véletlenül se tiporj el egy növényt sem!
A múzeumépület előtt néhány olyan növényt is megtalálsz, amelyekhez hasonlók nem csak a rómaiak kertjeiben virágoztak, hanem az ókori kőfaragók is felhasználták díszítőelemként. Tudtad, hogy a kertben lévő akanthusz levélmintája a korinthoszi oszlopfőt díszíti?

A kiállításokban a tablókon lévő szövegekből tájékozódhatsz a Téged érdeklő témáról. A kiállított műtárgyak mellé szintén feliratot helyeztek el, hogy megtudd, mit látsz. Ha a vitrinekben a leletek mellett csak egy számot látsz, az annak megfelelő vitrinlistán olvashatod el meghatározását. Ha valamiről mégsem talált tájékoztatót, kérdezd meg a teremőröket, vagy az idegenvezetőt.
Mindet a szemnek, semmit a kéznek! A múzeumi viselkedésnek ezt a legalapvetőbb szólását mindenki ismeri, de nem mindenki tartja be. Sajnos a megfogott műtárgyak tönkremehetnek, rongálódhatnak. A kiállítást lehetőleg csöndben, vagy halkan beszélgetve nézd meg, hisz Rajtad kívül többen is vannak a múzeumban. Ha nagyobb táskával, hátizsákkal érkezel, inkább tedd le a bejáratnál, nehogy véletlenül összetörj vagy leverj valamit.

Az Aquincumi Múzeumban nem csak egyedül fedezheted fel a római élet maradványait. Idegenvezető segítségével talán többet is megtudhatsz az itt élt emberek mindennapjairól. Bár a kiállításokat önállóan is megtekintheted, a romterület első látásra úgy tűnik, mint egy labirintus, tehát nem árt a segítség. A legfontosabb épületek előtt azért táblák segítenek a tájékozódásban. A kronoszkópok használatával pedig életre kel a szemed előtt Aquincum polgárvárosának egy-egy negyede.

Ha kedvet kaptál Budapest római kori történelméhez, meglátogathatod az Óbudán található többi római műemléket is, többek közt a két kismúzeumot:
Hercules villa (Budapest, III. ker., Meggyfa u. 21), a 6-os és a 86-os buszok végállomásánál.
Itt a katonaváros előkelő negyedében fekvő, gyönyörű mozaikokkal díszített villájának maradványait láthatod. Innen származik az Aquincumi Múzeum állandó kiállításán bemutatott mozaik is.
Fürdő Múzeum (Budapest, III. ker., Flórián tér, Aluljáró)
Óbuda csomópontjában a legiótábor nagy közfürdőjének romjait tekintheted meg, ahol hajdanában az aquincumi katonák tisztálkodtak.
Az óbudai Flórián tér környékén pedig a legiotábor további épületeinek romjait fedezheted fel: a déli és keleti kaput, egy tiszti ház maradványait.

A régész munkája

A régészek feladata, hogy az ásatásokon feltárják a régen élte emberek által épített és készített emlékeket. Ezeket tanulmányozzák és következtetéseket vonnak le, hogy megtudják, hogyan éltek az emberek a régmúlt korokban, milyen tárgyaik voltak, hogyan használták és készítették ezeket, vagy hogy népüknek és településüknek mi a története. Az ásatásokat általában komoly tervek alapján kezdik meg, de hogy mit fognak találni, azt persze nem tudhatják előre. Az előkerült emlékeket fotókkal és rajzokkal örökítik meg a régészek, naplót írnak az ásatásról, mindezeket pedig egy dokumentációba gyűjtik, hogy a később is pontosan tudjanak tájékozódni az ásatásról. Az épületeknek általában csak a maradványai kerülnek elő: kőházakból néhány falcsonk marad, míg a vályogviskókból még kevesebb, gödrök vagy a tetőt tartó cölöpök mélyedéseinek nyomai. Az ásatási területeken nagyon ritkán találnak a régészek egész tárgyakat. A legnagyobb számban edénycserepek kerülnek elő. Legtöbbször ezek nem is összetartozó darabok! Ritkábbak a fém- és üvegleletek, néha pedig fából, gallyakból vagy bőrből, textilből készült tárgyak is ránk maradhatnak a földben. Ezeknek a tárgyaknak a helyrehozatala: az összetartozó töredékek összeállítása, a leletek szakszerű tisztítása és konzerválása a restaurátorok dolga. De a különböző természettudományos vizsgálatok is segítik a régészt munkájában. Az ásatások előtt fel lehet mérni, hogy mi rejtőzhet a föld alatt. A feltárás során különböző földminták segítségével a korabeli természeti táj ismerhető meg. Az előkerült leletek anyagának vizsgálatával pedig készítésük módja, alapanyag-összetételük, vagy néha a tárgy gyártási helye is meghatározható.
Az ásatásokon összegyűlt adatok segítségével pedig nem csak a tudomány gazdagodik, hanem kiállításokon, rendezvényeken a nagyközönség is megismerkedhet egy-egy terület múltjával.

Aquincum Városa

A római katonák a Kr. u. 1. század közepén foglalták el a mai Budapest területét. A Duna mentén több kisebb tábort építettek, ahová 500 fős lovascsapatokat vezényeltek. Így alakult ki fokozatosan a pannóniai limes budapesti szakasza. 89-ben egy egész légiót vezényeltek a mai Óbudára. 6000 katonáját eleinte fából, földből, vályogból emelt táborban helyezték el, melyet később kőbe építettek át. Ez a légiótábor lett Aquincum első települési egysége; a második a körülötte elterülő katonaváros volt, ahol iparosok és kereskedők éltek. Ők látták el a hadsereget minden szükséges eszközzel és élelmiszerrel. Aquincum harmadik településrésze a polgárváros volt, egy részének emlékei a mai Aquincumi Múzeum romterületén láthatók. A város először Pannonia Inferior tartomány központja lett, majd száz év alatt egyre fontosabb településsé vált. A Duna túloldalán élő barbár törzsek többször betörtek a városba, pusztításokon, pusztításokon kívül azonban végleg lerombolni sosem tudták. A 4. században a Római Birodalom folyamatosan gyengült, így városainak lakói is fokozatosan elszegényedtek, valamint elköltöztek az egyre több barbár csoport által fenyegetett veszélyes határvidékről. A 430-as évekre a római katonák már nem tudták tovább védeni a pannóniai területet, így a császár szerződéssel adta át a hunoknak.
Az aquincumi polgárváros épületei felhagyásuk után 1300 évvel kerülhettek újra napvilágra. Hogy a romok közt talált tárgyakat is a helyszínen mutassák be, 1894-ben épült meg a kiállítóépület és alakult így meg az Aquincumi Múzeum és romterület.