Falfestmények és mozaikok
A városiasodás kezdetén az aquincumi lakóházaknál - mind a polgárváros, mind a canabae területén - a római építészeti formákat a helyi adottságokhoz és hagyományokhoz alkalmazták. Az apró, színes kövekbõl összeállított mozaikpadló a legköltségesebb luxuscikkek egyike - kezdetben csak az állami reprezentációs keretbõl jutott rá fedezet.
Pannonia Superior közigazgatási központja és a helytartó a Legatus Augusti székhelye Aquincum volt. Megépült a mai Hajógyári szigeten a helytartói palota, mely a canabae északkeleti csücskében, a barbaricummal közvetlenül szemben, már elhelyezésével is Róma hatalmát és monumentalitását hivatott demonstrálni. A helytartóság középületei, hivatalai és a magasrangú tisztviselõk lakóházai pedig a palota mögött, a canabae északi sávjában sorakoztak a Dunaág óbudai oldalán.
A palota keleti, reprezentatív szárnyának öt hatalmas fogadótermét már a 2. század elején mozaikkal burkolták. A geometrikus mintájú bikromikus padlók elkészítéséhez valószínûleg itáliai hagyományokon nevelkedett mozaikmûvészeket szerzõdtettek. A fehér mészkõ- és fekete bazaltkockákból kirakott kontrasztos padlófelület, az egyszerû mértani formák ritmikus eleganciája az idelátogató barbár követségek számára kellõképpen érzékeltette Róma kultúrfölényét. Ugyanakkor nem vonta el a szemet, a falak mûvészi festése, a luxuskivitelû berendezés, a teremben zajló fogadás látványa teljes pompájában érvényesülhetett.
Helyi, aquincumi mozaikmûvészetrõl csak a 3. század elején, a "severusi aranykorban" beszélhetünk. Mikor 214-ben a Caracalla- féle határmódosítás után Pannonia Superior hadserege, s így politikai súlya is megnövekdett, a reprezentációs megrendelések immár egy helyi mozaikmûhely mûvészeinek is állandó megélhetést biztosítottak.
A helytartói palota felújítása - korszerûsítése során az északi fürdõszárnyba kerültek új mozaikpadlók. A legimpozánsabb nyolcszögletû exedrás terem egykori padozatdíszítésén tengeri jelenet figurális képei fonhatták körbe a középen elhelyezett víznyelõt. A ránk maradt töredéken egy kardorrú hal (xiphias gladius) pontyot (cyprinida) üldöz a tenger szélén, hajladozó nádszálak közt, vadkacsa úszik egy szittyóval, kákával benõtt fatörzs felé, alatta kagyló kapaszkodik a sziklába. Hatalmas delfin veti magát a habokba, riadt aranyhal menekül a mélybe.
A polikrómia felé tendáló mozaik alaptónusában még az eddigi fekete-fehér dominál. A keretet a képmezõtõl elválasztó sávban, a delfin testének csillogásán azonban már megjelenik egy-egy vékony sárgás csík, a delfin szeme, az aranyhal teste pedig vörös. A keretmotivum fekete-fehér szabályosan ismétlõdõ pikkelymintasora stílusban és kivitelben a 2. századi geometrikus mozaikokkal harmonizál.
A palota elsõ ásatásából, származik annak a két kerek medencének eredetileg padlótéglával körbefogott mozaikpadozata, melyek közül az egyik még a múlt században Bécsbe került. Díszítésük ezeknek is geometrikus mintákból szerkeszthetõ, az aquincumi darabon viszont már teljes eszköztárával érvényesül az új stílus, - az eddigi hûvös mértani formák helyett sötét iszapból kinövõ mélyvörös - sárga vízililiomok nyílnak a caldarium párás levegõjében forró nílusi hangulatot árasztva.
A Folyamõr utca - Búvár utca közt feltárt hatalmas átriumos-peristyliumos épület különálló fürdõjének három medencéjét is mozaikpadló ékesítette. A két nagyobb fekete-fehér svasztika ill. peltamotivumos, a legkisebb mintázata fehér alapon vörös-sárga kék négyzetek és rombuszok szabályos váltakozása, melyet szalagfonat, majd meandersor keretez.
A fõépület két belsõ folyosóját burkolták mozaikkal. Mintájuk ezeknek is geometrikus, színezésük vörös-fehér. A durvábban csiszolt kövek az elnagyoltabb kivitelezés, a pontatlanabb illesztések adják a "severusi barokk" jellegzetes mozgalmasságát.
Mívesebb kivitelezésû a tablinum nagy mozaikpadlója, mely sajnos csak töredékesen maradt ránk. Az egész valaha dionysikus jelenetet ábrázolt. Háromszögekbõl álló sáv, vékonyabb csíkok és szalagfonat keretelés közt kígyózó szalagfonatok medalionokkal és játékos ívekkel borítják el a felületet, a medalionokban egy-egy állat képe, gólya, bika, szarvas, ló, párduc töredékes alakja, az ívek köré dús lombú borostyán indája csavarodik.
Hasonló jellegû és funkciójú épület került elõ a Meggyfa utcában, ahol a 3. század elejérõl származó mozaikpadlók gazdag leletegyüttese került bemutatásra.
Három egymásba nyíló lakószobában a mozaikpadlók egy része beszakadt a szobák alatt húzódó fûtõcsatornába. A két délebbi helyiségben csak a helyi, pannoniai mûhelyben készült geometrikus díszítésû keretmotívum részletei maradtak meg, a harmadikban viszont épen maradt a középmezõ - embléma - nagyobbik fele, mely Héraklész és Nesszosz kentaur párviadalát ábrázolja. Ez az embléma valószínûleg egy alexandriai mozaikmûhely alkotása, és nem csak Aquincumban, de egész Pannoniában eddig az egyetlen import darab. Színgazdagsága a hellenisztikus faliképeket idézi, aprólékosan csiszolt kõlapocskákból (8-9 szem /cm2) állították össze.
Mind árnyalásban, mind színgazdagságban harmonizálnak a pannoniai mûhelyben készült tablinum padlójának ránk maradt részletei. Itt is az egész mozaik a lakoma alaphangulatát idézõ vidám, mámoros dionysosi thiasost jelenítette meg, az épen maradt részleten Amor kínálja szõlõfürttel a felé tartó nõsténytigrist.
A különálló fürdõépületet itt is mozaikkal ékesítették. Az egyik töredékes, csak egy nõalak (talán Nereida) feje és fél szárnya vehetõ ki a képmezõ felsõ szélén. Jóformán épen maradt az apodyteriumot burkoló mozaik, mely ökölvívó párt ábrázol, a gyõztes, izmait megfeszítve, diadalmas testtartással áll, míg kiütött ellenfele vérzõ fejjel már földre rogyott.
A severusi korban polgárváros "újgazdag" elõkelõsége is egyre nagyobb súllyal kapcsolódott be a reprezentációs jellegû megrendelésekbe.
A polgárvárosi ún. " nagy lakóház " apodyteriumának birkózójelenetes padlóját valószínûleg ugyanaz a mester készítette, aki a canabaeban a Meggyfa utcai ökölvívó párharcot. Az egyik küzdõ néger alakja fekete bazaltból van kirakva. Hátulról, derékfogással kulcsolja át ellenfelét, mellettük a versenybíró, kissé leguggolva feszülten figyeli a mérkõzést.
Szintén egy gazdag polgár házának tablinumát díszítette az a nagyméretû, gazdagon keretezett mozaikpadló, melynek emblémájában Dirké bûnhõdését ábrázolták.
Feltehetõleg ugyanebben az idõszakban burkolták be mozaikkal a polgárváros északi részén a 198. április 22-én felszentelt Caius Iulius Victorinus mithraeumának szentélyét. A polichrom nagyméretû padlófelületbõl csak a geometrikus mintájú keret részletei maradtak ránk.
A 3. század közepétõl a határ mentén állandósul a háborús veszély. E bizonytalan idõkben reprezentációra már nem tellett, az aquincumi mozaikmûhely megrendelések hiányában lassan elsorvadt. A régi mozaikpadlókat ugyan javítgatták még, de a javítások színvonalából ítélve már nem a hozzáértõ musivarius.
Madarassy Orsolya