Az aquincumi lelõhelyû kõemlékeket magában
foglaló kõtár Magyarország, sõt - Itália
után - Európa egyik legnagyobb lapidáriuma. Méreteiben
leginkább a Magyar Nemzeti Múzeuméval vethetõ
össze (ahol szintén õriznek aquincumi lelõhelyû
kõemlékeket, mintegy 250 darabot). Az aquincumi kõtár
jelenleg több mint 1000 leltározott tételt tartalmaz.
Az anyag sírkövekbõl, votív és építési
feliratokból, valamint épületfaragványokból
és - kisebb részben - használati tárgyakból
(pl.: õrlõkõ) áll. Mennyiségénél
és összetételénél fogva elsõrangú
forrásanyag nemcsak a helyi társadalom történetére,
összetételére, vallására, hadtörténetére
vonatkozólag, de a nemzetközi ókortudomány is
mint fontos forrásanyagot tartja számon. A felirat nélküli
emlékek is mint mûvészettörténeti, viselettörténeti,
vagy építészet- és ipartörténeti
forrásanyag széles körben ismertek. A leltározott
anyagnak több mint a felét kitevõ feliratos emlékek
javarészét a század elsõ felében Corpus
Inscriptionum Latinarum (CIL) III. kötetében tették
közzé, az ókortörténet olyan nagyságainak
személyes közremûködésével, mint
Th. Mommsen vagy A. von Domaszewszki. Magyar részrõl Kuzsinszky
Bálint, Fröhlich Sándor, Torma Károly, Nagy
Lajos, Alföldi András, Szilágyi János, Nagy
Tibor, Alföldy Géza, Mócsy András publikálták
a legtöbb és legfontosabb anyagokat. Az Année Épigraphique
c. folyóirat pedig évente leközli az elõzõ
évben publikált feliratos emlékeket, a század
eleje óta, így elvben minden feliratos emlék bekerül
a nemzetközi - és természetesen - a hazai szakirodalomba.
De elmondható, hogy az anyagnak szinte az egésze rendszeresen
része egyes corpusoknak, vagy tárgyalják a fontosabb
szakkönyvek mint alapvetõ forrásanyagot.
Az aquincumi kõtár szobrászati emlékeinek
nagy részét a síremlékek (sírkövek,
sírépítmények, szarkofágok) reliefábrázolásai
képezik. Ide sorolhatók az elhunytak mellképei, áldozati,
halotti lakoma jelenetek, több emléken feltûnnek a kocsijelenetek
is. A koszorúval díszített sírkövek egy
helyi csoportot képeznek Aquincumban. A sírköveken
a lupa Capitolina (a Romulust és Remust tápláló
capitoliumi farkas) ábrázolása is elõfordul.
A síremlékekhez mitológiai jelenetes táblákat
is felhasználtak. (Priamos tábla). A szarkofágokat
is gazdagon díszítették. (Attius, Genius, Eros alakok,
alvilági kapu stb.) Az oltárköveken is feltûnnek
faragványok (kígyós oltár). Az építészeti
elemek változatos ornamentikája is megtalálható
(maszkos oszlopfõk, párkánytöredékek
stb.). Az emlékeken a különbözõ színû
festés nyomai több ízben megmaradtak. (Bitus sírköve)
Az aquincumi gyûjtemény kerek szobrászati emlékei
a sírszobrok, istenszobrok (Nemesis-Fortuna), valamint császár
és helytartó szobrok, portrék, stb.
Ezek a mûvészi alkotások rangos helyet foglalnak el
a birodalmi, közelebbrõl a pannoniai kõfaragómûvesség
termékei között. A helyi mészkõbõl
készült szobrászati emlékek mellett (Marcus
Aurelius portré) import márványemlékeket is
tartalmaz a gyûjtemény (helytartó torzója).
A kõtár szobrászati emlékei a császárkor
2-3-4. századára keltezhetõk.
Németh Margit
Németh Margit: Vezetõ az Aquincumi Múzeum kõtárában.
Budapest, 1999.
