1/3

Mithras és az állatövi csillagjegyek

A rejtélyes Mithras-kultusszal kapcsolatos sorozatunk I. része.

Ha a császárkori Római Birodalom hitvilágáról esik szó, leggyakrabban Iuppiter és néhány római isten jut eszünkbe, vagy a fokozatosan terjedő kereszténység. Azonban az 1. században a hivatalos isteneknek szánt állami szertartások mellett népszerűvé váltak a különböző titkos, csak a beavatottak számára elérhető misztériumvallások is.

Ezek egyike volt a Mithras-kultusz, amely annak ellenére, hogy témája időnként már egy-egy filmben vagy tévésorozatban is felbukkan, még mindig nem annyira közismert, noha birodalom szerte rengeteg lelet tanúskodik egykori jelentőségéről. Szentélyeinek (mithraeumok) maradványai Pannoniában is több helyen fellelhetők pl. Aquincumban, és Fertőrákoson.

A vallást gyakorló férfiak 7 féle egymásra épülő beavatási szertartáson is részt vehettek, és esküt tettek rá, hogy megőrzik a hozzájuk kapcsolódó titkos tudást. Úgy tűnik valóban tartották ehhez magukat, mert már a kortársaknak sem árulhattak el sok mindent. Mindenesetre beavatottól származó szöveges forrásunk nem maradt fenn. Tulajdonképpen a vallás eredetének helye, ideje, alapítójának személye is bizonytalan. A legtöbb új elmélet szerint, nem a perzsa Mithra tisztelete jelent meg egy az egyben Rómában is, hanem valójában egy a Római Birodalom területén tudatosan alapított vallásról van szó. Az 1. század második felében kezdett terjedni római területen, virágkorát a 2-3. században élte, az 5. századra viszont a kereszténység térhódításával teljesen eltűnt a köztudatból.

Rápillantva a helyreállított aquincumi Symphorus mithraeumra, még ha hozzáképzelünk külső falfestést, akkor is megállapíthatjuk, hogy egyszerű épület típust látunk. Valószínűleg ez nem a spórolás jegyében alakult így, hanem azért, mert a lényeg minden Mithras szentély esetében a belső térben volt.

1. kép Mithras

1. kép Az aquincumi Symphorus mithraeum védőépület (Fotó: Komjáthy Péter)

Ha nem mélyedtünk el eddig a római szentély alaprajzokban, a mithraeumokat akkor is könnyedén felismerhetjük, mivel törekedtek a hasonló belső elrendezés kialakítására, és a legfontosabb berendezési tárgyakat is meg fogjuk ismerni.

2. kép Symp alaprajz

2. kép. Az aquincumi Symphorus mithraeum alaprajza (Rajz: Lajtos Tamás)

A legbelső részben általában létrehoztak egy középső mélyített részt, kétoldalt pedig magasított pódiumokat, és mindig a szentély végében helyezték el a központi kultuszképet az eredetileg színes bikaölés jelenettel.

3. kép Mithraeum_099

3.kép A Symphous mithraeum védőépület belső tere (Fotó: Komjáthy Péter)

Ezen a központi kultuszképen a fiatal, fríg sapkás, perzsa öltözetű Mithras, tőrével egy rendszerint világos színű bika oldalába döf, miközben nem néz áldozatára. A sapka legtöbbször piros, és a típus később széles körben elterjedt, ismerős lehet például a francia forradalom kapcsán, vagy akár a Hupikék törpikék Törpapájának viseleteként.

4. kép feliratos kultuszkép

4. kép Az aquincumi Symphorus mithraeum helyreállított bikaölés jelenete (fotó: Lovász Ilona)

A kompozíción kívül sokszor külön ábrázolták a Napot a római Sol isten képében, és a Holdat Luna istennőként (pl. Sárkeszi). Mithras körül minden esetben megjelenik „segítőként” egy kutya és egy kígyó, amelyek a vért nyalják, egy skorpió, amely váratlan fordulatként nem a farkával támad, hanem az ollójával ragadja meg a bika heréit. A köpenyén, vagy akörül általában egy hollót is van, de a Symphorus mithraeum esetében a hollónak csak a helye maradt meg. Két oldalt pedig két hasonló külsejű kísérő figura áll: szemből nézve itt Cautes van a jobb oldalon, aki felfelé tartja a fáklyát és Cautopates a bal oldalon, aki lefelé. Helyzetük felcserélhető, Itáliában például pont fordítva helyezték el őket. Pannoniában ritka, de időnként egy oroszlán és egy kehely is kiegészítheti a képet, ahogy az a Brigetioból származó bronz Mithras táblán is látható.

Mivel sok a tárgyi lelet, de a külső forrásokból származó információ is elenyésző, a szimbólumok értelmezése meglehetősen nehéz. Viszont pont ez az, ami a témát rendkívül izgalmassá is teszi egyben. A kutatók nem csak a közismert tényekből, hanem esetenként aprócska egyedi leletekből, vagy egy-egy Mithrast megemlítő mondatfoszlányból próbáltak következtetéseket levonni az egész vallásra vonatkozóan, de így is nagyon sok nyitott kérdés maradt.

A megjelenő szimbólumokat többféle szempontból lehet kutatni, de mi most a csillagászati értelmezési lehetőségek közül is csak azt a kis részt nézzük, hogyan láthatóak Mithras környezetében az állatövi csillagképek (zodiákus), illetve ahogyan majd később megállapíthatjuk, csillagjegyek. Hogy miért kerülhettek egyáltalán a szentélybe csillagképek, erre vonatkozólag Porphyrios, egy 3. századi, a vallásba be nem avatott szerző ad nekünk támpontot. Utal rá, hogy a szentély belseje tulajdonképpen egy barlang. Ugyan nem tudjuk, hogy a kultuszban Mithras életének eseményei milyen sorrendben történtek, azonban az ábrázolások alapján azt igen, hogy a sziklából születése, és a bikaölés helyszíne szintén egy barlang volt. De Porphyrios elmondja nekünk azt az értesülését is, hogy erre a szentélybelsőre úgy is tekinthetünk, mint a világmindenség (kozmosz) megjelenítésére kicsiben, és a szentélyben egymástól megfelelő távolságban elhelyezett dolgok a világmindenség elemeit jelentik. Tovább gondolva pedig ezek az “elemek” lehetnek a bolygók, csillagok, illetve akár csillagképek és az állatövi csillagjegyek.

A bikaölés jelenet egészének értelmezésére vonatkozólag is több, itt most nem részletezett magyarázat lehetséges, és magának, Mithras alakjának égbolti beazonosítása is vita tárgyát képezi. Egyes szerzők szerint ő is csillagkép, illetve tulajdonképpen a római Sol isten mellett (és vele egyesülve) napisten. Általában megegyeznek a téma kutatói abban, hogy a kompozíció figurái csillagképekkel, esetleg azok legfényesebb csillagaival azonosíthatók. Az is elképzelhető, hogy nem csak egy, hanem párhuzamosan egyszerre több jelentésű is lehetett egy-egy szimbólum. A következőkben csak a legegyszerűbb lehetőségeket nézzük.

5. kép Csillagkép feliratos

5. kép Az éjszakai égbolt egy részletének megjelenítése a Stellarium program segítségével. Az itt látható csillagképek többségét már az ókorban is nyilvántartották.

Ahogy később látni fogjuk, a figurákból több is az állatövi csillagképek közé tartozik (a vastag betűvel kiemeltek). Az 5. képen megfigyelhető a legtöbb érintett csillagkép, a szemléletesség kedvéért rajzos formában. Már csak azért is, mert a rómaiak is figurálisan ábrázolták őket.

A legtipikusabb megfeleltetés szerint a bika a Bikacsillagkép (de ahogyan Statius, 1. századi költő versének későbbi kommentátorai leírják, jelképezheti a Holdat is). A kutya a Kis Kutya és/vagy Nagy Kutya csillagkép, a kígyó az Északi Vízikígyó, a holló a Holló csillagkép, a skorpió pedig a Skorpió csillagkép, amely ezen a képen nem látható, mert még a látóhatár alatt tartózkodik. A kalász formájú bikafarok pedig a Spica csillag lehet a Szűz csillagképen, mivel a szó jelentése kalász. A két fáklyahordozót többféle égbolti párként is lehet azonosítani, a legegyszerűbben az Ikrek csillagképként. Amennyiben szerepel kehely, az a Kehely csillagkép, az oroszlán pedig az Oroszláncsillagkép.

A további elemzéshez segítségül hívjuk az ekliptika fogalmát, amely a Föld Nap körüli keringésének síkja, és ami a mi szempontunkból fontos, hogy földi nézőpontból egyben a Nap éves látszólagos útja is az égbolton.

Az ekliptika függőleges síkba vetítve íves “vonalként” a Stellarium planetárium program égboltján is megjeleníthető (6. kép). Ezen a “vonalon” halad a Nap az év során minden nap egy kicsit tovább “keleti” irányban. (A kelés-delelés-nyugvás helyét mutató napi égi útvonal nincs jelölve.) Illetve láthatjuk az égi egyenlítőt is, amely a földi egyenlítő égi vetülete.

6. kép feliratos stellás

6. kép. A Nap helyzete az ekliptikán, amikor az égi egyenlítő fölött legmagasabban delel júniusban  (Stellarium).

Kis csalással pedig, ha beállítjuk a csillagkép rajzokat ugyanabban az időben ugyanarra a nézőpontra, és eltüntetjük a légkört, akkor megfigyelhetjük a Nap fénye miatt egyébként éppen nem látható csillagképeket is (7. kép).

7. kép stella-4. sz

7. kép. A nap a Rák csillagképben Kr.e. 4. sz. közepe, június (Stellarium)

Már az ókoriak is az ekliptika menti csillagképeket tartották nyilván állatövi csillagképekként. Mezopotámiából terjedt el a hellenisztikus korban. Átvették a görögök, tőlük pedig a rómaiak. A 12 csillagkép ismerős lehet az asztrológiából és a horoszkópokból, a neveik sorrendben pedig: Kos (általában innen indítják el a sort), Bika, Ikrek Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő és Halak.

Mivel az egyes csillagképek nem egyforma kiterjedésűek az égbolton, ezért a körnek képzelt ekliptikát felosztották és szabályos, egyenként 30 fok kiterjedésű csillagjegyeket kaptak, amelyeket ugyanúgy neveztek el, mint az eredeti csillagképeket, de már asztrológiai számításokat is tudtak velük végezni.

No de hogyan is juthattak el az emberek a zodiákus kör gondolatához? A 8. kép segítségével tanulmányozhatjuk.

8. kép

8. kép. (Zodiákus rajz: Lajtos Tamás)

Példaként az egykori Róma környékén, a dél felé forduló szemlélő napnyugta után az ekliptika képzeletbeli íve mentén megfigyelheti az állatövi csillagképek éppen a látóhatár felett tartózkodó részét. Ahogy telik az idő, (és fordul a Föld), látszólag alábukik az egyik csillagkép nyugaton (itt a Kos), és felkel egy másik a keletin (itt a Mérleg). Később alábukik a Bika és felkel a Skorpió és így tovább hajnalig. Az időszerűen éppen takarásban levő, látóhatár alatti csillagképeket (a 8. képen a Halaktól a Skorpióig) ugyan nem látták, de az égbolt látszólagos mozgása miatt úgy képzelhették el, hogy mind a 12 csillagkép egy körív mentén helyezkedik el.

Persze azt is megfigyelték, hogy minden hónapban előfordul, hogy az éjszaka folyamán, csak 11 látható tisztán, és valamelyik csillagkép nagy részben „eltűnik” napfelkeltekor. Kikövetkeztették, hogy azért nem látható, mert a Nappal együtt kel és nyugszik. Vagyis a Nap éppen az adott a csillagképben van. Az idő múlásával a Nap mindig kicsit közelebb kel fel aztán a következő csillagképhez, amíg át nem lép oda, és 1 év alatt körbejár a 12 csillagkép között, mindig másikat halványítva el fényével. Az asztrológiában az időtartamokat is arányosították, hogy mindegyik csillagjegyben egy hónapnyi időt tartózkodjon a Nap. 

9. kép stella Ikrek-Rák

9. kép. A Nap az Ikrek csillagképben, majd kb. 20 nappal később a Rák csillagképben (Stellarium)

Ha a Stellarium programban eltüntetjük a csillagokat és a földfelszínt, akkor a csillagképeket függőleges síkba vetítve kis segítséggel mi is láthatjuk egyszerre önmagában a 12 csillagképet (10. kép).

10. kép zodi éjszakai

10. kép. Állatövi csillagképek az ekliptika mentén a (Stellarium)

Mithras hívei pedig több bikaölés jelenetnél is ilyen, függőleges síkba vetített körív mentén ábrázolták a figurákat, és mivel szabályos méretben, és egyforma távolságra, ezért jó eséllyel állatövi csillagjegyekről beszélhetünk. Már ebből is következtethető, hogy az asztrológia valószínűleg szerepet kaphatott a vallásban.

A londoni bikaölés jelenet domborműről készített rajzon (11. kép) megfigyelhető az is, hogy a Ikrek és a Rák van a felső részen. Ez azonban valószínűleg nem volt kötött, mert a sidoni jelenet körül a Kos és a Bika jegyek vannak felül, egy másik esetben pedig, ahol az irány is fordított, az Oroszlán és a Szűz.

11. Kép londoni

11. kép. Bikaölés jelenet Londinium/Walbrook (Rajz a relief alapján: Lajtos Tamás)

Felmerülhet a kérdés, hogy magának a bikaölés jelenetnek az állatövhöz tartozó figurái “csak” csillagképek, vagy a nem egyforma méretek ellenére csillagjegyeket is jelenthetnek. Prophyrios megnevezi, hogy Mithras a Marshoz tartozó Kos jegy tőrét viseli, és a Vénuszhoz tartozó Bikán (és Mérlegen)  támaszkodik. A Bika és a Mérleg csillagjegyek a rómaiak által használt ókori asztrológiában egyben a Vénusz 1-1 háza is (az a hely, ahol a legjobban szeret az adott bolygó tartózkodni), a Kos jegy pedig egyben a Mars háza is. Annyi tehát valószínűsíthető, hogy a szerző csillagjegy szimbólumként gondolhatott a jelenet ezen részleteire.

A sidoni bikaölés domborműnél pedig a Skorpiót úgy ábrázolták, hogy a heréket támadó figura egyben a jelenetet körbevevő állatövi  jegyek skorpiója is, tehát itt is lehet csillagjegyként azonosítani. (A többi esetben két külön skorpiót ábrázoltak.) 

Fontos megjegyezni, hogy ez a fajta ábrázolás, amikor középen van egy isten, vagy istenek (pl. Tellus, Zeus, Helios/Sol és Selené/Luna), és körben az állatövi csillagjegyek, nem ritka az ókorban. Látható nem mithraikus környezetben is pl. mozaikokon, freskókon vagy érméken. 

Több esetben pedig, nem képzeletbeli körív mentén, hanem félkörívben, egyfajta kiegészített földi nézőpontból láthatjuk a 12 csillagjegyet a bikaölés jelenet fölött (pl. Nida/Heddernheim).

Viszont érdekes, hogy nem a földről látható, óramutató járásával ellentétes irányban követik egymást a jegyek, hanem  fordítva, és leggyakrabban szemből nézve bal oldalon a Kossal kezdődik, így a felső részre a Szűz és a Mérleg került. Arra is van példa, hogy a jelenet készítője inkább lehetett művész, mint asztrológus, mert alkotás közben nem vette észre (?), hogy felcserélte a Nyilas és a Skorpió csillagjegyek sorrendjét (Großkrotzenburg). 

Némileg rendhagyó az a két relief, amelyen a születő Mithras körül jelennek meg az állatövi csillagjegyek, de az egyik esetben csak egy részük szerepel a Kostól a Szűzig (Augusta Treverorum/Trier), a másik esetben pedig nem kör, hanem inkább fordított tojás formában láthatjuk (Vercovium/Housesteads).

Szintén különleges, amikor nem Mithras, hanem egy kígyóval körülfont szárnyas istenalak van a középpontban, és a zodiákust pedig ovális elrendezésben helyezték el körülötte (Mutina/Modena). Egy másik esetben pedig a szobor testén ábrázolták a KosRákMérleg és Bak csillagjegyeket (Villa Albani//jelenleg: Vatikáni Múzeum). Azért emelhették ki pont ezeket a 12 jegy közül, mert míg a Kos a tavaszi, és a Mérleg az őszi napéjegyenlőség jegyei, addig a Rák a nyári, a Bak  pedig a téli napforduló jegyei.

Ez az istenalak, melyet időnként oroszlán fejjel is ábrázoltak, szintén a Mithras kultuszhoz kapcsolódik, bár szerepe nem tisztázott.

Egyedi eset pedig, amikor a zodiákus kör nem Mithrast, hanem felismerhetően a Kis Medve és Nagy Medve csillagképeket és egy kígyót vesz körbe az egyik szentély mennyezetén (Ponza).

Külön témakörként tárgyalható annak elemzése, ahogyan az állatövi csillagjegyek az egyik ostiai szentély pódiumain szerepelnek, de erről majd legközelebb.

Lovász Ilona

A felhasznált planetárium program: https://stellarium.org/hu/

Elsődlegesen felhasznált irodalom:

  • Zsidi Paula: Mithras Aquincumban Bp. 2018
  • László Levente, Nagy Levente, Szabó Ádám: Mithras és misztériumai I-II. Bp. 2005
  • Budapest Régiségei I. Bp. 1889
  • Porphyry, On the Cave of the Nymphs (1917) English translation   https://www.tertullian.org/fathers/porphyry_cave_of_nymphs_02_translation.htm
  • Roger Beck: If So, How? Representing “Coming Back to Life” in the Mysteries of Mithras 2017 https://comingbacktolife.mcgill.ca/article/view/2/48
  • Roger Beck: The Religion of the Mithras Cult in The Roman Empire Oxford 2006
  • Tóth István: Mithras Pannonicus Pécs 2003
  • Luca Amendola: Mithras and the zodiac, Journal of Ancient History and Archaeology 2018
Széchenyi 2020
Széchenyi 2020