A helytartóság természetesen nem csak a helytartói palota egyetlen reprezentatív épületébõl állott, hanem ide sorolhatók mindazok a díszes paloták, fürdõk, szentélyek és gazdag lakóházak, amelyek a Dunaág óbudai oldalán a helytartói palotával szemközt, az egykori katonaváros északkeleti és északi sávjában sorakoztak. A közigazgatási negyed épületei adtak otthont a tartomány igazgatására szolgáló hivataloknak és itt voltak a magasrangú tisztviselõk lakóházai is, melyek egyike a Meggyfa utcában lévõ ún. Hercules-villa.

Az épület központi magja a 2. század elsõ felében épülhetett. A 3. század elején, amikor valószínûleg a hivatalos reprezentáció nagy része is átkerült a katonaváros "tiszti házaiba", az épületet kibõvítették, padlófûtéssel látták el, a padlókat mozaikkal burkolták.
Három egymásba nyíló lakószobában a mozaikpadlók egy része beszakadt a szobák alatt húzódó fûtõcsatornába. A két délebbi helyiségben csak a helyi, pannoniai mûhelyben készült geometrikus díszítésû keretmotívum részletei maradtak meg, a harmadikban viszont épen maradt a középmezõ - embléma - nagyobbik fele, mely Héraklész és Nesszosz kentaur párviadalát ábrázolja. Ez az embléma valószínûleg egy alexandriai mozaikmûhely alkotása, és nem csak Aquincumban, de egész Pannoniában eddig az egyetlen import darab.
A tablinum padlója vidám, mámoros dionysosi thiasost jelenített meg, az épen maradt részleten Amor kínálja szõlõfürttel a felé tartó nõsténytigrist.
A különálló fürdõépületet itt is mozaikkal ékesítették. Majdnem épen maradt meg az apodyteriumot burkoló mozaik, mely ökölvívó párt ábrázol, a gyõztes, izmait megfeszítve, diadalmas testtartással áll, míg kiütött ellenfele vérzõ fejjel már földre rogyott.
A falakat freskók díszítették. Néhány jellemzõ motívum rekonstrukciója a tablinum védõépületében került bemutatásra.

A romok fölé emelt múzeum 1967- óta látogatható.