KÖZÉPSŐ BRONZKOR

Kr.e. 2000 - 1500.

A középső bronzkor időszakában a kora bronzkor végén megindult fejlődési folyamatok folytatódtak, a kora bronzkori nagyrévi kultúrát az ország középső részén a vatyai kultúra váltotta fel. A Duna és a Tisza mellékén a hosszú egyhelyben élés következményeként kialakuló többrétegű, úgynevezett tell településeken minden törés nélkül folytatódott az élet, a nagy sírszámú, a kora bronzkor késői időszakában nyitott temetőket tovább használták, az ilyen temetőkben nem ritka, hogy több száz, sőt néha több mint 1000 sír is előkerül (Budapest környékén pl.: Budatétény). Mind a településtörténeti adatok (hosszú idejű egy helyben élésre utaló tell települések), mind a nagy sírszámú temetők arra utalnak, hogy a korszakban igen jelentős demográfiai fejlődés zajlott le: a népesség száma a korábbiakhoz képest megsokszorozódott. A demográfiai változás alapfeltétele, hogy megfelelő mennyiségű élelmiszer álljon a közösségek rendelkezésére. Az archaeobotanikai és archaeozoológiai adatok alapján tudjuk, hogy a középső bronzkor embere fejlett növénytermesztési ismeretekkel rendelkezett (a gabonatermesztést komoly kertkultúra egészítette ki), amelyhez ugyancsak fejlett állattenyésztés, tejtermékkészítés, illetve az állati vonóerő kiaknázása társult.

A közösségek létszámának látványos növekedése a társadalmi szervezet bonyolultabbá válását okozta. Valószínűleg ezzel kapcsolatos az erődített települések megjelenése a korszakban (Budapest térségében pl.: Soroksár, Solymár), amelyeket az újabb kutatás nem valamilyen külső ellenség elleni védekezéssel hoz összefüggésbe, hanem a társadalmi hierarchia kialakulásának jeleként értékel. Az erődített telepeken előkerült öntőminták arra utalnak, hogy az erődített telepek lakói ellenőrizhették a stratégiailag fontos fémeszközök (elsősorban szerszámok és fegyverek) előállítását. Ugyancsak ők tarthatták kezükben, a vatyai kultúra központi fekvéséből adódó kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok ellenőrzését. Szintén a társadalmi hierarchiai bonyolultabbá válásával hozható kapcsolatba a korszak végén, az úgynevezett koszideri időszakban elrejtett bronz, illetve ritkán aranykincsek (pl. Remete-Felső-barlang), hiszen ilyen komoly vagyon összegyűjtésére csak a hierarchia csúcsán álló személyeknek nyílt lehetőségük.

Ugyanakkor a korszak temetkezéseiben kevésbé látványos a társadalmi differenciálódás. A vatyai kultúra nagy temetőiben egységes rítus szerint az elhunytakat elhamvasztották, maradványaikat urnába helyezték, az urnát tálakkal fedték le, a sírba kis bögrét helyeztek. Az azonban, hogy egy-egy nagy temetőben csak néhány sírban tűnek fel bronzékszerek, bronzfegyverek, illetve a távoli vidékekkel folytatott kereskedelem bizonyítékaiként borostyángyöngyök, talán társadalmi különbségekre utal.

A korszakot lezáró, úgynevezett koszideri időszak a középső bronzkori fejlődés csúcsát jelenti: az erődített telepek körül nagy települések jönnek létre, a kultúrákon átívelő kereskedelmi kapcsolatok minden korábbinál kiterjedtebbekké váltak, a korszakban elrejtett kincsekben egy magas szintű fémművesség termékei tűnnek fel, amelyek jól jelzik elrejtőik kiemelt társadalmi helyzetét.

Irodalom

Bronzezeit in Ungarn. (Herausgeber: Walter Meier-Arendt) Frankfurt am Main 1992

Endrődi Anna – Gyulai Ferenc: Soroksár-Várhegy. A fortified Bronze Age Settlement in the outskirts of Budapest, Plant cultivation of middle Bronz Age fortified Settlements. CommArchHung 1999, 5-34.

Kovács Tibor: A bronzkor Magyarországon. Budapest 1977.

Kovács Tibor: Bronzművesek, harcosok, kincsleletek. In: A bronzkor kincsei Magyarországon. Szerk.: Maráz Borbála. Pécs 1995.

ÉKSZEREK (Szigetszentmiklós - felsőtag)

CSÖVES FÜLŰ EDÉNY (Újpest)

NYÉLCSÖVES BRONZCSÁKÁNY

(Budapest, I. ker. Fő utca)

REMETE-FELSŐ-BARLANGI KINCSLELET

RÁKOSPALOTAI EDÉNYLELET