A polgárváros legkésőbb a 2. század első felétől városfallal volt megerősítve.
A 160 cm széles pártázott koronával ellátott városfalat kívül kettős vizesárok, belül az őrség körüljárását segítő földtöltés kísérte. Az árkokkal védett, a nyugati oldalon tornyokkal erősített, a négy égtáj felé kapukkal áttört fal nyomvonala a római kor négy évszázada alatt sokszor módosult.
Az északi kapunál lévő városfalrészlet és a városfalat kísérő vizesárok illetve a városfalat e ponton keresztező vízvezeték csatornája megtekinthető.
A kaputornyok erős alapjára épült a későközépkorban egy lőpormalom, amelynek falai közt nyílt meg 1888-ban az aquincumi ásatások leleteiből összeállított helyszíni kiállítás. A kaputornyok maradványai jelenleg nem láthatók.
