A napjainkban külön gyűjteményként kezelt Éremtár Aquincum teljes éremanyagát őrzi.

A napjainkban külön gyűjteményként kezelt Éremtár Aquincum teljes éremanyagát őrzi. A 60-as évekig, a Magyar Nemzeti Múzeumba került éremanyagtól eltekintve, minden – ásatásból, leletmentésből vagy vásárlás útján – a múzeumhoz került darabot az egyéb leletektől elkülönülten, külön éremtári leltárkönyvben tartottak nyilván. Később a feltárások során előkerülő érmek az ásatási leletanyaggal együtt a régészeti leletanyag között, a régészeti kislelet gyűjteményben kaptak helyet és nyilvántartási számot. Az éremtárba csak a vásárlás, ajándékozás útján szerzett néhány darab került. Manapság is ez a gyakorlat folytatódik, ami a nyilvántartás módját illeti, de az éremanyagot meghatározás után az egyéb régészeti anyagtól elkülönítve az Éremtárban helyezzük el. Ez a tárolási mód egyrészt a kényes leletanyag elkülönített, jól kezelhető őrzését, másrészt az éremanyag feldolgozását könnyíti meg.

A római császárkorban a császárok által veretett pénzek elméletileg mindig forgalomban maradtak. A forgalomból “kikopott” érmek pótlására azonban a pénzverés – ezzel együtt a pénzrontás is – folyamatos volt. A verető császár képmása és körirata alapján az egyes darabok kibocsátási idejét pontosan ismerjük. Ez részben a régészeti leletanyag időhatározását könnyíti meg, másrészt a provincia és Aquincum pénzforgalmára, gazdasági helyzetének változásaira utaló elemzéseket is lehetővé tesz.

Az Éremtár több zárt éremkincs-leletet is őriz. A Laktanya utcában, a Selmeci utcában előkerült, főként denárokból álló kincsleletek mellett a polgárváros területéről 3. és 4. századi érmekből álló leleteket ismerünk. A kincsleletek összetételéből nemcsak a korabeli gazdasági viszonyokra, hanem az elrejtő társadalmi helyzetére vonatkozóan is vonhatunk le óvatos következtetéseket.

A gyűjtemény kezelője: Fodor Fanni