Hírlevél feliratkozás


Leiratkozom
A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező.
1/5

Sárkányok és madarak népe – A Csepel-sziget keltái

Időszaki kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumában 2019. április 26-tól 2019. október 31-ig.

Sárkányok és madarak népe – A Csepel-sziget keltái

Időszaki kiállítás

a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumában

2019. április 26-tól 2019. október 31-ig

 

Budapest Főváros Önkormányzata 2004-ben határozta el a Budapesti Központi Szennyvíztisztító megépítését a Csepel-sziget északi csúcsán. A 2004 és 2008 közötti időszakban a Budapesti Történeti Múzeum Ős- és Népvándorlás kori Osztálya Horváth M. Attila vezetésével a létesítendő Szennyvíztisztító teljes építési területét érintő megelőző feltárásokat folytatott a területen. A munkálatok során megkutatott mintegy 13 hektárnyi területen összesen 900, régészeti leleteket tartalmazó objektum került elő, melyekből a különböző már jól ismert őskori kultúrák leletei mellett egy késő vaskori (Kr. e. 4-2. század) kelta temető is feltárásra került.

A kelták nagy létszámú és harcias népe a Rajnán túli vidékekről vándorolva népesítette be Európa szinte teljes területét. Győzelmeiket elsősorban vasból készült fegyvereiknek köszönhették. Budapest területén korábban még nem került elő hasonló korszakból származó temető.

A most megnyíló kiállítás a kelták temetkezési szokásai, a temetkezési rítusok változásai mellett képet ad a korabeli viseletről és eszközökről is. A gazdag régészeti emlékanyag a kelta kézművesek nagy mesterségbeli tudásáról tanúskodik.

A temető három részre tagolódik, egy korai (Kr. e. 4. sz. – Kr. e. 3. század eleje), egy átmeneti (Kr. e. 3. század középső harmada), és egy késői (Kr. e. 3. század második fele. – Kr. e. 2. század eleje) időszakra. A kiállítás tematikája követi a korszakok szerinti felosztást.

A kiállító tér adottságai miatt a belépéskor a középső átmeneti időszak leleteivel találkozik a látogató. Az épület északi szárnyában tekinthető meg a korai időszak leletanyaga. A terem végében lévő beugróban egy csontvázas sír feltárását mutatjuk be. A vitrinekben tematikusan mutatjuk be az egykori viselet elemeit, úgyis, mint a nyakékek és csüngők a korai időszakból, majd a különböző gyöngyök (üveg, korall, borostyán), nyakláncok és bronz gyűrűk következnek, melyek a Kr. e. 4. századi keltaság kereskedelmi kapcsolatait is jól érzékeltetik.

Ezt követően a fibulák (ruhakapcsoló tűk), köztük a címadó sárkányos és madaras fibulák, a különböző kar és bokaperecek bemutatása következik. A vitrinekben bemutatjuk a férfisírokból előkerült fegyvereket és eszközöket, valamint a sírokból előkerült kerámia edényeket, melyeket főként az elhunyt túlvilági útjához adományozott italáldozatokhoz voltak szükségesek.

Külön tárlókban mutatjuk be a korszak különleges leleteit, a különböző, ritka (madár alakú, Certosa- és Altmark típusú), és értékes fibulákat, valamint ezüst tárgyakat, illetve legtöbbször azoknak a sírrablások utáni maradványait.

A középső teremben a lelőhely környezetét, a kelták eredetét, vándorlásait, és időrendjét, valamint a feltárást bemutató tablókat helyeztünk el. De itt mutatjuk be az átmeneti kor leleteit, illetve a korszak, de talán az egész temető legjelentősebb sírját is, illetve az abból előkerült tárgyakat. Ez a Kr. e. 3. sz. középső harmadában eltemetett egyén a Csepel-szigeti kelta közösség egyik vezető egyénisége lehetett. Különleges vésett díszű hüvelyes kardja és fegyverzetének egyéb tárgyai (lándzsa, pajzs és sodrott kardlánca mellett különleges szépségű edények (tálak, korsók és tároló edények) kerültek a sírba.

A legjelentősebb lelet azonban a két emberi alakot formázó fülű pszeudo-kantharosz edény volt, melyből a Csepelin kívül a régészettudomány mindössze egyet ismer Maroskarnáról (Blandiana, Erdély).

Az épület déli szárnyban a temető késői időszakát mutatjuk be. A Kr. e. 3. század közepén újabb változás következhetett be a Csepel-szigeti kelta közösség életében. Az átmeneti időszakot követően eltűnnek a kezdetben egyeduralkodó csontvázas temetkezések, és a későbbiekben megjelenő hamvasztásos temetkezések jellege is megváltozik. A 3. század első felében megjelenő kisméretű hamvasztásos sírokat felváltják a nagyméretű fából ácsolt sírkamrás hamvasztásos temetkezések.

A leletanyag is változik, az üveg-, korall-, és borostyán gyöngyök eltűnnek és a nők nyakát bronz láncok ékesítik. A fibulák új típusa jelenik meg, az úgynevezett kötött lábú fibulák, melyek ebben az időszakban főként az egyre jobban elterjedő vasból készültek. A korai időszaknál jóval kevesebb karperec és gyűrű került elő, viszont egy teljesen új látványos elem, az öntött bronz bokaperecek terjedtek el a női viseletben.

A sírokból előkerült, a korábbinál jóval nagyobb mennyiségű kerámia edény mellett, a halotti tor elemei, például az ott elfogyasztott állatok csontjai is előkerültek a sírokból. De nem csak az elhunyt, hanem annak fegyverei, karperecei és fibulái is a máglyára kerültek. Az egykori népek hite szerint ezek megégett, deformálódott, sokszor szándékosan tönkretett maradványai a halott hamvaival együtt kelnek új életre a túlvilágon.