Hírlevél feliratkozás


Leiratkozom
A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező.
1/4

Aquincumi Dugó-blog (14.) – A polgárvárosi amfiteátrum

Óbuda rejtett és kevésbé rejtett római örökségét végigjáró Dugó-blogunk ismét dübörög. Következő állomásunk: az aquincumi polgárváros amfiteátruma!

Hol is járunk most?

Legutóbb az aquincumi polgárváros északi falánál jártunk. Kivételesen nem megyünk most messzire. Utunkat az ókori városfalon kívül folytatva megcélozzuk a polgárváros körszínházát. Elindulunk észak felé a Szentendrei úton, mintegy 100 méter megtétele után a zebránál átkelünk az úttesten, illetve a HÉV síneken. A túloldalon már csak pár lépést kell tennünk és el is érjük a polgárvárosi amfiteátrum helyreállított romjait.

Először is lássuk a történelmi hátteret!

A polgárvárosi amfiteátrum feltehetőleg Antoninus Pius császár uralkodása során (i.sz. 138-161) épült kőbe. E körszínház volt hivatott gladiátorküzdelmekkel, valamint állatviadalokkal és vélhetően színi előadásokkal szórakoztatni a nagyérdeműt. Becslések szerint egyszerre akár négy-hatezren is követhették az eseményeket.

Gladiatorok_orgona

A küzdelmeket a háttérben gyakran orgonaszó kísérte. (Fotó: Szilágyi Nóra)

Az ültetési rendet Rómában törvény szabályozta. Az első sor a senatorokat illette meg. Mögöttük foglaltak helyet a lovagok (a római eques jobbára egy igen vagyonos embert és nem feltétlenül hős Sir Lancelotot jelölt), illetve a többi férfi, társadalmi rang szerint. A hölgyeknek csak a leghátsó sorok maradtak.

A provinciákban is találkozunk az ülések társadalmi rang és csoport alapján való felosztásával. Ahogy a többi városban, Aquincumban is minden bizonnyal a tanácstagok (decuriok) és városvezetők kapták a legjobb székeket. Itt is lehetett külön helye papoknak (mint a császárkultuszt ápoló Augustalisoknak pl. Carnuntumban [Bad Deutsch-Altenburg, Ausztria]) és egyes kitüntetett szakmai testületeknek (mint a folyami hajósoknak Nemaususban [Nîmes, Franciaország]), de szintén foglalt helye volt itt a legiotábor foglárjának is. A padsorokba vésve különösebb titulussal nem rendelkező (vagy azt itt nem jelző!) több üléstulajdonos neve is előkerült a polgárvárosi amfiteátrumból. Ilyen például a másik feliraton városi tanácstagként szereplő Valerius Iulianus, egy bizonyos Claudius Fabianus, illetve egy hölgy, Gaia Valeria Nonia. Az ültetés a társadalmi rendet volt hivatott tükrözni.

Polgárvárosi amfiteátrum

A polgárvárosi amfiteátrum a helyreállítási munkák után

Volt azonban, amikor nem sikerült rendet tartani. Tacitustól tudjuk (Annales 14.17), hogy i.sz. 59-ben, Pompeii-ben gladiátorjátékokat tartottak, amin jelen voltak a közeli Nuceriából érkező nézők is. A két szomszédos közösség előbb csak cukkolta egymást, de hamarosan előkerültek a kövek és a fegyverek. Az „idegenben” lévő nuceriaiak húzták a rövidebbet. A vérengzés híre eljutott Rómába is, és a központi hatalom 10 évre eltiltotta Pompeii-t további játékok rendezésétől. A Vezúv kitörésének „hála”, a campaniai városból egy falfestmény is fennmaradt a sajnálatos eseményről!

Tragédiát nem csak a „szurkolók” okoztak. I.sz. 29-ben, az italiai Fidenaeban rengetegen tódultak egy ideiglenes, fa amfiteátrumba. A felelőtlenül összetákolt körszínház azonban nem bírta a tömeget, és a nézők súlya alatt összeomlott. Az áldozatok száma bizonytalan, forrásaink 20 000 halottról (Suetonius Tiberius 40) illetve 50 000 halottról és sebesültről (Tacitus Annales 4.63) írnak, bár az ókori történészek és a pontos statisztikák a legtöbb esetben hadilábon álltak. A játékok rendezőjét száműzték és rendeletben szabályozták a biztonságos amfiteátrumépítés alapjait.

Aquincumból és két amfiteátrumáról szerencsére nem ismerünk ehhez hasonló tragédiára utaló történetet.

Mi az, amit látunk belőle?

A 86,5 x 75,5 m tengelyméretű polgárvárosi körszínház az ún. földamfiteátrumok közé sorolható. Az építmény ugyanis egy döngölt földből kialakított rézsűből állt, melyet egy külső, támpillérekkel megerősített fal, illetve egy belső, 3 méter magas pódiumfal fogott közre. A rézsűre helyezett padokon foglaltak helyet a nézők.

Hajnoczi_Amfiteatrum

A körszínház rekonstrukciós rajza, háttérben a polgárváros (Hajnóczi Gyula nyomán)

A birodalmi viszonylatban közepes méretű amfiteátrum nézőit – az Italiaban megszokottal ellentétben – nem kifeszített ponyva, hanem vélhetően részben cseréptető védte az időjárástól (erre utal az itt feltárt több ezer imbrex és tegula cserép maradvány).

Az amfiteátrumot a harmadik század során ugyan valószínűleg még felújították, de a polgárváros felhagyása a század végén a körszínház sorsát is megpecsételte. „Romjai fölött az évszázadok folyamán tekintélyes földhalom képződött, mely a nép szájában mint «Csigadomb» volt ismeretes.” – írta múzeumunk első igazgatója, Kuzsinszky Bálint 1891-ben. A tömérdek csiga által borított „dombból” állítólag még a 19. század derekán is kiemelkedtek falfelszínek. Fel is keltette a kor kutatóinak érdeklődését, ám a falak rendeltetése sokáig bizonytalan volt.

A találgatásoknak véget vetett a Torma Károly által 1879 és 1881 között folytatott régészeti kutatás, mely, a Szentendrei út túloldalán található „Papföldön” végzett feltárásokkal együtt beharangozta az aquincumi ásatások hőskorát, és elvezetett az Aquincumi Múzeum 1894-es megnyitásához is.

A polgárvárosi amfiteátrum egy századfordulós metszeten

Ma az amfiteátrum helyreállított romjai szabadon látogathatók. Az arénába kelet felől az ún. porta pompae díszkapun léphetünk; egykor itt vonult be a gladiátorokból álló díszmenet a játékok elején. A győztesek a szemközti porta triumphalison át távozhattak. A podiumfalba építve láthatjuk továbbá az állatketreceket (az emberek mellett gyakori szereplők voltak a polgárvárosi körszínházban őzek, farkasok, vadkanok s valószínűleg medvék is). Ma már viszont nem láthatjuk az amfiteátrum nyugati kapuja mellé épített Nemesis szentélyt, illetve a közelben álló gladiátor iskolát. Ezekre egy későbbi bejegyzésben még visszatérünk.

Hamarosan újabb római épületmaradványok nyomába eredünk, hiszen Óbuda még számtalan rejtett, vagy jól látható történelmi emléket tartogat számunkra, de ezek taglalása a következő blog bejegyzések alapját adja.

Addig is, vigyázzunk egymásra!

Quittner Zoltán

2020. november 18.

Felhasznált irodalom:

Jones T. (2008) Seating and spectacle in the Graeco-Roman world [PhD értekezés] McMaster Egyetem, Kanada

Kuzsinszky B. (1891) ‘Az aquincumi amfiteátrum’ Budapest Régiségei 3: 81-139

Rawson E. (1987) ‘Discrimina ordinum: The Lex Julia Theatralis’ PBSR 55: 83-114

Torma, K. (1881) ’Az aquincumi amphitheatrum északi fele. Értekezések a történelemtudomány köréből 9.

Zsidi P. (2002) Aquincum polgárvárosa az Antoninusok és Severusok korában

Zsidi P. (2016) Budapest római emlékei. Séták a római kori Budapesten 2. kiadás (kapható az Aquincumi Múzeumban)

 

Az Aquincumi Múzeum blogjának korábbi bejegyzéseit ITT olvashatják.