Hírlevél feliratkozás


Leiratkozom
A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező.
1/6

Aquincumi Dugó-blog (14.) – A polgárvárosi amfiteátrum

Óbuda rejtett és kevésbé rejtett római örökségét végigjáró Dugó-blogunk ismét dübörög. Következő állomásunk: az aquincumi polgárváros amfiteátruma!

Hol is járunk most?

Legutóbb az aquincumi polgárváros északi falánál jártunk. Kivételesen nem megyünk most messzire. Utunkat az ókori városfalon kívül folytatva megcélozzuk a polgárváros körszínházát. Elindulunk észak felé a Szentendrei úton, mintegy 100 méter megtétele után a zebránál átkelünk az úttesten, illetve a HÉV síneken. A túloldalon már csak pár lépést kell tennünk és el is érjük a polgárvárosi amfiteátrum helyreállított romjait.

Először is lássuk a történelmi hátteret!

A polgárvárosi amfiteátrum feltehetőleg Antoninus Pius császár uralkodása során (i.sz. 138-161) épült kőbe. E körszínház volt hivatott gladiátorküzdelmekkel, valamint állatviadalokkal és vélhetően színi előadásokkal szórakoztatni a nagyérdeműt. Becslések szerint egyszerre akár négy-hatezren is követhették az eseményeket.

Gladiatorok_orgona

A küzdelmeket a háttérben gyakran orgonaszó kísérte. (Fotó: Szilágyi Nóra)

Az ültetési rendet Rómában törvény szabályozta. Az első sor a senatorokat illette meg. Mögöttük foglaltak helyet a lovagok (a római eques jobbára egy igen vagyonos embert és nem feltétlenül hős Sir Lancelotot jelölt), illetve a többi férfi, társadalmi rang szerint. A hölgyeknek csak a leghátsó sorok maradtak.

A provinciákban is találkozunk az ülések társadalmi rang és csoport alapján való felosztásával. Ahogy a többi városban, Aquincumban is minden bizonnyal a tanácstagok (decuriok) és városvezetők kapták a legjobb székeket. Itt is lehetett külön helye papoknak (mint a császárkultuszt ápoló Augustalisoknak pl. Carnuntumban [Bad Deutsch-Altenburg, Ausztria]) és egyes kitüntetett szakmai testületeknek (mint a folyami hajósoknak Nemaususban [Nîmes, Franciaország]), de szintén foglalt helye volt itt a legiotábor foglárjának is. A padsorokba vésve különösebb titulussal nem rendelkező (vagy azt itt nem jelző!) több üléstulajdonos neve is előkerült a polgárvárosi amfiteátrumból. Ilyen például a másik feliraton városi tanácstagként szereplő Valerius Iulianus, egy bizonyos Claudius Fabianus, illetve egy hölgy, Gaia Valeria Nonia. Az ültetés a társadalmi rendet volt hivatott tükrözni.

Polgárvárosi amfiteátrum

A polgárvárosi amfiteátrum a helyreállítási munkák után

Volt azonban, amikor nem sikerült rendet tartani. Tacitustól tudjuk (Annales 14.17), hogy i.sz. 59-ben, Pompeii-ben gladiátorjátékokat tartottak, amin jelen voltak a közeli Nuceriából érkező nézők is. A két szomszédos közösség előbb csak cukkolta egymást, de hamarosan előkerültek a kövek és a fegyverek. Az „idegenben” lévő nuceriaiak húzták a rövidebbet. A vérengzés híre eljutott Rómába is, és a központi hatalom 10 évre eltiltotta Pompeii-t további játékok rendezésétől. A Vezúv kitörésének „hála”, a campaniai városból egy falfestmény is fennmaradt a sajnálatos eseményről!

Tragédiát nem csak a „szurkolók” okoztak. I.sz. 29-ben, az italiai Fidenaeban rengetegen tódultak egy ideiglenes, fa amfiteátrumba. A felelőtlenül összetákolt körszínház azonban nem bírta a tömeget, és a nézők súlya alatt összeomlott. Az áldozatok száma bizonytalan, forrásaink 20 000 halottról (Suetonius Tiberius 40) illetve 50 000 halottról és sebesültről (Tacitus Annales 4.63) írnak, bár az ókori történészek és a pontos statisztikák a legtöbb esetben hadilábon álltak. A játékok rendezőjét száműzték és rendeletben szabályozták a biztonságos amfiteátrumépítés alapjait.

Aquincumból és két amfiteátrumáról szerencsére nem ismerünk ehhez hasonló tragédiára utaló történetet.

Mi az, amit látunk belőle?

A 86,5 x 75,5 m tengelyméretű polgárvárosi körszínház az ún. földamfiteátrumok közé sorolható. Az építmény ugyanis egy döngölt földből kialakított rézsűből állt, melyet egy külső, támpillérekkel megerősített fal, illetve egy belső, 3 méter magas pódiumfal fogott közre. A rézsűre helyezett padokon foglaltak helyet a nézők.

Hajnoczi_Amfiteatrum

A körszínház rekonstrukciós rajza, háttérben a polgárváros (Hajnóczi Gyula nyomán)

A birodalmi viszonylatban közepes méretű amfiteátrum nézőit – az Italiaban megszokottal ellentétben – nem kifeszített ponyva, hanem vélhetően részben cseréptető védte az időjárástól (erre utal az itt feltárt több ezer imbrex és tegula cserép maradvány).

Az amfiteátrumot a harmadik század során ugyan valószínűleg még felújították, de a polgárváros felhagyása a század végén a körszínház sorsát is megpecsételte. „Romjai fölött az évszázadok folyamán tekintélyes földhalom képződött, mely a nép szájában mint «Csigadomb» volt ismeretes.” – írta múzeumunk első igazgatója, Kuzsinszky Bálint 1891-ben. A tömérdek csiga által borított „dombból” állítólag még a 19. század derekán is kiemelkedtek falfelszínek. Fel is keltette a kor kutatóinak érdeklődését, ám a falak rendeltetése sokáig bizonytalan volt.

A találgatásoknak véget vetett a Torma Károly által 1879 és 1881 között folytatott régészeti kutatás, mely, a Szentendrei út túloldalán található „Papföldön” végzett feltárásokkal együtt beharangozta az aquincumi ásatások hőskorát, és elvezetett az Aquincumi Múzeum 1894-es megnyitásához is.

A polgárvárosi amfiteátrum egy századfordulós metszeten

Ma az amfiteátrum helyreállított romjai szabadon látogathatók. Az arénába kelet felől az ún. porta pompae díszkapun léphetünk; egykor itt vonult be a gladiátorokból álló díszmenet a játékok elején. A győztesek a szemközti porta triumphalison át távozhattak. A podiumfalba építve láthatjuk továbbá az állatketreceket (az emberek mellett gyakori szereplők voltak a polgárvárosi körszínházban őzek, farkasok, vadkanok s valószínűleg medvék is). 

Hamarosan újabb római épületmaradványok nyomába eredünk, hiszen Óbuda még számtalan rejtett, vagy jól látható történelmi emléket tartogat számunkra, de ezek taglalása a következő blog bejegyzések alapját adja.

Addig is, vigyázzunk egymásra!

Quittner Zoltán

2020. november 18.

Felhasznált irodalom:

Jones T. (2008) Seating and spectacle in the Graeco-Roman world [PhD értekezés] McMaster Egyetem, Kanada

Kuzsinszky B. (1891) ‘Az aquincumi amfiteátrum’ Budapest Régiségei 3: 81-139

Rawson E. (1987) ‘Discrimina ordinum: The Lex Julia Theatralis’ PBSR 55: 83-114

Torma, K. (1881) ’Az aquincumi amphitheatrum északi fele. Értekezések a történelemtudomány köréből 9.

Zsidi P. (2002) Aquincum polgárvárosa az Antoninusok és Severusok korában

Zsidi P. (2016) Budapest római emlékei. Séták a római kori Budapesten 2. kiadás (kapható az Aquincumi Múzeumban)

 

Az Aquincumi Múzeum blogjának korábbi bejegyzéseit ITT olvashatják.