Hírlevél feliratkozás


Leiratkozom
A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező.
1/6

Türelem – Tettrekészség – Remény

Zseniális találmányok – Innovatív ötletek: Epizódok az ókori technika történetéből c. virtuális kiállításunk ötödik részében a technikatörténet mindennapi hőseinek életébe nyerhetünk bepillantást!

Felkerekedtem, útközben rablók támadtak meg, kifosztottak, megsebesítettek. Megmenekültem, Saldaeba jöttem és felkerestem Clemens helytartót. Ő a hegyhez vezetett, ahol elpanaszolta a félresikerült alagútépítést. Úgy gondolták fel kell adni az építkezést, mert mindkét alagutat már hosszabban kivitelezték, mint a hegy szélessége. Nyilvánvaló volt, hogy a kivitelezéssel eltértek a nyomvonaltól, úgy, hogy az alagút felső része [a hegy azon oldalán, ahol a vizet be akarták vezetni] jobbra, azaz dél felé eltért, úgy hasonló módon az alsó része [ahol a vizet kivezetik] jobbra, azaz észak felé eltávolodott. Mindkét építési csapat eltévesztette az irányt, mivel nem követték a nyomvonalat. A pontos nyomvonal azonban cölöpökkel volt kitűzve keletről nyugatra a hegyen keresztül. . . . Akkor én a munkát kiosztottam, hogy mindenkinek világos legyen, hogy az alagút vágatának mely részén kell felvonulnia, haditengerészeket és egy gall segédcsapat katonáit hívtam, hogy mindkét oldalról egymással versengve dolgozzanak és így találkoztak a hegy belsejének átfúrásánál. Én voltam az, aki először szintezett és a vízvezeték építését szervezte és azon tervek szerint vezette, melyeket Petronius Celer helytartónak átadott. A befejezett építményt Valerius Clemens helytartó a víz bevezetésével felavatta.

Az idézet szöveg nem egy Asterix képregény részlete, hanem maga a valóság. A virtuális kiállítás korábbi epizódjaiban bemutatott tudósokon kívül néha a technikatörténet mindennapi hőseinek életébe is bepillantást nyerhetünk. A fenti sorok egy Nonius Datus nevű vízszintező mérnök sírfeliratáról származnak és egy félresikerült alagútfúrásról tudósítanak.

Zsenialis_Virtualis_Képek_Ser_05_01

Vízvezeték nyomvonalának kitűzése chorobates elnevezésű óriási vízmértékkel (rajz: Murakeözy Éva)

Történetünk Kr. u. 138-ban kezdődik az Észak-afrikai Saldae városában. A város lakosai vízvezeték építésére szánják magukat, hogy 21 kilométer távolságból egy bővizű forráscsoportból nyerjenek vizet. A tervezésre a tartomány helytartóján keresztül a szomszédos Numidia provinciában állomásozó katonai csapattól kapnak vízvezeték építésben jártas szakembert, aki a helyszínre is utazik, és a terveket elkészíti. A kivitelezésre azonban csak jó tíz évvel később kerül sor. Ekkor Nonius Datus ismét a helyszínre utazik, kitűzi a vízvezeték nyomvonalát, irányítja az építkezést, de súlyos betegség miatt haza kell térnie.

Távollétében is halad a munka, a kivitelezésbe azonban hiba csúszik. A vízvezeték egy 428 m hosszú szakasza ugyanis egy hegyen keresztül fúrt alagút. Nonius Datus tervei szerint a hegy két oldalán kezdik a fúrást és a vágatok a hegy belsejében találkoznának. A valóságban azonban mindkét alagútfúró csapat eltér a kitűzött nyomvonaltól és ellentétes irányba haladnak. Mire a hibát észreveszik, oly mértékben eltávolodnak egymástól, hogy már a vízvezeték építés feladására gondolnak.

Ekkor tér vissza kalandos körülmények között, az immár veterán Nonius Datus, sikerrel korrigálja a hibát, és katonák bevonásával befejezi az építkezést. A vízvezetéket a helytartó 151-ben ünnepélyesen felavathatja. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy Nonius Datus síremlékére a Patientia (Türelem), Virtus (Tettrekészség) és Spes (Remény) alakjait faragtatja.

Ulpius Nundinus vonalzóval dolgozó szakember oltárköve Aquincumból (fotó: Komjáthy Péter)

Ilyen kalandos történetről Aquincumban ugyan nem tudunk, de az aquincumi vízvezeték forráskörzetében oltárt állító Ulpius Nundinus személyében hasonló problémákkal küzdő mérnökembert sejthetünk. Az aquincumi vízvezetéket a Kr. u. 2. század elején az itt állomásozó katonai csapat, a legio II. Adiutrix szakemberei emelték. A vizet a mai Római Strandfürdő területén található forráscsoporttól vezették az óbudai Flórián tér helyén álló katonai táborba. Az aquaeductust feltehetően többször átépítették. Ennek oka egyrészt a növekvő vízigény lehetett, hiszen a polgárvárosba is el kellett vezetni a vizet. Másrészt a vizenyős, mocsaras terepen keresztül épített vízvezetéken már a római korban repedések támadtak, ezért a vízvezetéket meg kellett erősíteni, ki kellett javítani.

Ókori ácsvonalzó bronzból a Budapest III. kerület Szél utcában feltárt leletegyüttesből  (fotó: Komjáthy Péter)

Ulpius Nundinus, akit felirata discens regulatorumnak, azaz vonalzóval dolgozó szakembernek nevez, feltehetően a vízvezeték építés vagy egy javítási munka során tett fogadalmának beteljesítéseként állította oltárát Silvanus istennek az aquincumi vízvezeték forráscsoportjánál, azaz a mai Római Strandfürdőn. Munkája során valószínűleg ő sem nélkülözhette a türelmet, a tettrekészséget és a reményt.

Római kútház oltárkővel a mai Római Strandfürdőn (rajz: Fodor Zsolt)

Írta: Dr. Fényes Gabriella

Virtuális kiállításunk előző részei ide kattintva érhetők el.